Future dad

Karácsonyi ajándék tőlem, Neki.

Anyaperspektíva

Egy tegnap készült kép, saját látószögből. Pocak, ahogy a hordozója látja :)

Kis lovacska

Éljenek a védőnők és az ő magzati szívhang hallgatózó készülékük! :) Borzalmas jó érzés ugyanis hallgatni Bab szívét. Mintha egy lovacska vágtázna a pocakomban... És jó gyerök volt, nem "futott" el a kíváncsiskodás elől.

Apróságok

Néhány sk függő és füli.

Bab-zsák

Korábban beszélgettünk egy barátnőmmel és jókat röhögtünk ezen. Nem szeretnék kiságyat, jó volna együtt aludni majd a kicsivel. Aztán meg felvetődött, hogy babzsák fotelt viszont igenis szeretnék addigra, mert ha pár percre le kell tenni Babot, ebbe kényelmesen és biztonságosan beletehetem. Nagy vigyorgás lett a vége, hogy "szegény" gyereknek ágya nem, de babzsákja az lesz :). Jelentem, hétvégi kiruccanásunkkor párommal beszereztük!

16+néhány :)

A pontos napokat illetően már teljesen eltévedtem, eddig minden ultrahang más pocakos kort állapított meg. Általában nagyobbakat mint a naptár szerinti. A bosszantó csak az, mikor kérdezgetik: Mikorra vagyok kiírva? Erre pontos napot szokás megnevezni. Na, nekem ilyen nincs :). Sem az orvos nem beszélt ilyenről, meg én sem tartom fontosnak. Másrészt elvileg június elejei, szerintem meg májusi lesz még Bab. Ráadásul ez a név már nem is passzol rá, szeretném már a nevén szólítani. Érdekes, mert leányzóról álmodoztam mindig is, viszont ha most Rá gondolok, mindig a fiú nevünk jut eszembe. Ezt tekinthetnénk akár megérzésnek is, de ott van ám az elme. Tovább gombolyítva a gondolatot, lehet hogy a tudatalattim ezzel a "megérzéssel" próbál szoktatni ahhoz, hogy mikor kiderül a neme, mindkettőnek ugyanannyira tudjak örülni. A következő ultrahang január 11-én lesz. Ha nem szégyenlős, akkor kiderül ki lakozik a pocakomban :).

Holtpont

Sokáig nem írtam, de sajnos meg is volt az oka. Egy ideig úgy voltam, nem is érdemes többet foglalkoznom a dologgal, most mégis megpróbálom röviden leírni.
Megvolt ugyibár a 12. heti down szűrés, szuper eredménnyel. Viszont kb egy hét múltán hívott a nőgyógyászom, hogy a pajzsmirigyem komolyan túlműködik, keressek fel egy endokrinológust mihamarabb. Éreztem néhány tünetet már 1-2 hónapja (hasmenés, magas pulzus, nem hízás), de nem tudtam minek a jelei. Eddig még nem voltam nyugtalan, utánaolvastam a betegségnek, és mindenhol azt találtam hogy egy bizonyos fajta gyógyszerrel, mely nem jut át a méhlepényen jól kezelhető.
Közben ismerősöktől megkaptam egy kínai orvos telefonszámát, gondoltam hátha rendbe lehet szedni a betegséget szelídebben is. El is mentem hozzá, majd a diagnózis után közölte velem, hogy ő elkezdhet kezelni, de ez a betegség kicsit sürgetőbb annál hogy gyógyszer nélkül próbáljuk kezelni. Gyakorlatilag átirányított a kórházba. Ettől kicsit megijedve még aznap felkerestem egy rendelőintézetet. 2 órányi várakozás után kérdezett rám a nővérke, mi dolgom itt. Előadtam, mutogattam a laborleleteimet. Bevitte, újra vártam, kijött, közölte, az értékeim tényleg borzalmasak, de nincs bent az orvos, most nem tudnak velem mit csinálni jöjjek vissza hétfőn, majd velem kezd az endokrinológusuk. (Ez péntek délután.) Természetesen kétségbeestem. Kérdem: Ennyire rossz értékek mellett más kórházban van esélyem még ma megkapni a gyógyszereket? Válasz: Ma kizárt, mert nagy konferencia van endokrin orvosoknak aznap. Szuper. Marad a várakozás.
Hétvégén kissé lenyugodtam, hétfőn végre azt hittem mehetek a gyógyszerekért. Reggel 8-kor fogadott is a doktornő - már beharangozták a nővérkék az esetemet. Behívott, forgatta a laboreredményeim a kezében, majd sóhajtozni kezdett. (A következő szavaktól most is feláll a szőr a hátamon, felfordul a gyomrom, és sírhatnékom támad.) -Sajnos az értékek annyira rossznak, hogy nem tarthatja meg a terhességet. - És jönnek az eddig csak filmekből ismert - Nagyon sajnálom! - Majd lehet másik. - Megadhatom egy hasonló cipőben járó hölgy telefonszámát, ha akarja.
NEM! Nem akarom! Én ezt a gyereket akarom, és semmi mást! És nem hiszem el, hogy nincs más megoldás, hiszen egyetlen ilyen esetről se hallottam! - Persze mindezt már zokogva.
Azért csináltak egy ekg-t és néhány vizsgálatot, közben beszéltünk, fogalmam sincs miről. Nem voltam jelen. Csak arra tudtam gondolni, hogy ez nem igaz. Majd megsajnálva levettek még egy adag vért, megcsinálják újra a hormonvizsgálatot. Persze, jól van. Délutánra lesz eredmény, jöjjek vissza.
Közben átküldtek még nyaki ultrahangra is. Az előtérben vártam egy órát, gondolkodtam. Nem tudtam felhívni a páromat, egy szó se jött volna ki a számon. Egy üzenetet írtam csak. Röviden. Próbált visszahívni, de nem vettem fel. Úgyse tudtam volna mit mondani. Írtam újra, hogy nem tudok beszélni, de nézzen utána az enyémhez hasonló konkrét eseteknek. Visszaírt: sehol sincs olyan, hogy bárkitől elvették volna a babát. Kis vigasz.
Még a hazafele kétségbeesett hangon felhívtam a nőgyógyászom, az endokrinológus véleményével. Visszahív fél óra múlva. Beszélt Dr. Czeizel Endrével, és megegyeztek abban, hogy ez az orvos hülye. Ez megkönnyebbülést hozott, ajánlottak egy harmadik kórházban egy másik endokrinológust. A vele történt beszélgetésünket inkább le se írom, újra bőgtem utána.
Délután vissza az új eredményekért, jobbak az értékek, megpróbálják gyógyszeresen kezelni. Jó. Nem bízom benne teljesen, jó lenne más orvossal is beszélni, de Magyarországon endokrinológushoz jutni nagyon nehéz. Hónapos várólisták. Ezt a napot végigbőgtem, késődélután még a nőgyógyászom, este a párom vigasztalt. Minden rendben lesz. Mert rendben kell lennie. A feszültség még bennem van. Azóta sokkal jobban figyelünk Rá, sokat simogatjuk, elkezdtünk többet beszélni Hozzá, énekelni Neki esténként. Sajnos az ember már csak ilyen. Akkor veszi észre, hogy milyen fontos neki valaki/valami, ha megpróbálják elvenni tőle.
Szerencsére másnap meg is kaptam a gyógyszerem, azóta szedem. Várjuk a hatást...
Volt még ezen kívül egy-két közjáték, de azok említésre sem érdemesek.

Mai program: vérvétel, első találka a védőnővel, fogorvos.

Vérvétel.
Mióta pocakomban baba van, nem keltem 9-10 óránál korábban, de leginkább 11 előtt nem másztam ki az ágyból. Álomkór. A vérvétel 7 és 8 között tőlünk legalább fél órányira, párom elkísér, de utána dolgozóba megy, úgyhogy lehető legkorábbra mentünk. Ez 6 órai kelést jelent. Egyenlő a katasztrófával. Felkelni sikerült, előző este elmosott pestos üvegbe pisit céloz, felöltözik és indul.Enni úgyse lehet előtte. Tömegközlekedéssel akartunk menni eredetileg, de mivel meglehetősen ájulós vagyok vérvételnél, mostanában meg még reggeli nélkül is, úgyhogy kocsival mentünk. Ez a visszafele úton igen jó döntésnek bizonyult, ugyanis mostanság ha kicsit több vizet iszok, vagy éppen éhgyomorra iszom azonnal kijön. :( Pont a víz. Nem nagyon értem. Szóljon, ha valakinek már volt ilyen.
Odaértünk a laborba 7:05-re, de így is én már csak a 12. lettem a sorban, tehát várás. Szólítanak, papírokkal be, persze hogy az én papírjaimmal töltötték a legtöbb időt, jól feltartottam emiatt a sort, biztos örültek nekem a többiek. Kaptam két fiolát. Kérdezem: pisit hova rakjam? Vissza: Milyen pisit, az nem kell.... Nekem azt mondták kell. Várakozás, tanakodás a nővérkék között, (közben már jönne a következő csaj a beutalójával), várjon felcímkézzük a pisit, mégis kell. Aztán kedvesen kaptam még két fiolát az előzők mellé. Lehet hogy azért, mert kötözködtem?? :D A jó az egészben, hogy az ájulást most megúsztam.

Védőnő.
Elvileg velük a 12. hét előtt kell megíratni a kiskönyvet, mert nem járnak a támogatások. Találkoztam volna én vele, felhívtam 4 hete, hogy az ő körzetéhez tartozom, talákozzunk. Mondta, hogy most két hétig nem lesz, úgyhogy akkor utána pénteken. Ok. Vártam 3 hetet. Előtte való nap ír egy sms-t, hogy beteg. Hívjam következő héten. Ok, hívtam, de már csak a 12 heti ultrahang utánra tudtunk találkát megbeszélni. Amúgy szimpatikus volt már telefonban is. A védőnői szolgálat pedig igazán kellemes helynek bizonyult. Igazából jót beszélgettünk. És megvan a kiskönyvem is végre.

Fogorvos.
Rohantam egyik helyről a másikra, mégis sikerült kicsit késnem. A védőnő kérte, hogy pecsételtessek a fogorvossal a kiskönyvbe. Azt még nem írtam, hogy fogszabályozóm van. (Elvileg februárban már lekerül.) Eddig nem is mondtam a dokimnak hogy babát várok. Belépve kedvesen mondtam, hogy a rendelésre hozandó kiskártyám elfelejtettem, de van nálam valami, amibe szeretnék pecsétet kérni... Aztán elétettem, ámulat, csodálkozás, morgás. Viccelődés: Ez nem a nővéredé?? Aztán újra morgás, hogy mért épp a végén, mert így nem lehet röntgent csinálni... De ez éppen így alakult. Én sem örültem, hogy ő nem örül...

Doki, újra

Igen hamar eljött a 12. heti ultrahang ideje (érdekes, másnak általában lassan telik:D ). 2 nappal a vizsgálat előtt még azon aggódtam, hogy lehet hogy túl korai az időpont, és nem töltöttük még be a kerek 12-t, de a doki méretek alapján legalább egy héttel idősebbnek tippeli, egész pontosan 12+6-nak. Már igazán nagy, ülőmagassága 5,9 cm! És mindene megvan, aminek meg kell lennie! :D Ezt igen bőszen és részletesen magyarázta a barátnőmnek, aki kísérőm lett ez alkalommal.
Barátnő: -Ahha... az ott a lába!
Doki: -Neem, neem! Az a keze!
Barátnő: -Akkor is olyan mint egy láb...
Doki: -Nem! Az ott az egyik keze, s itt a másik. És itt van a lába, a hasa, gerince...
Barátnő enyhén zavart tekintettel: -Ahham.... :s
Ezután kaptam egy olyan információ-záport, hogy a fülem alig bírta követni, nemhogy az agyam. :s "Ma akkor nincs downos vérvétel, holnap reggel 7-8 között a pultnál bejelentkezik, a hátsó szobában leveszik a vért downra és az általános kiskönyvhöz is szükséges labor is meglesz, vizeletet vigyen magával, legközelebb az januárban lesz orvosi vizit, időpontért .... ezen a számon hívjon, és odaadom a beutalót az AFP vérvételre, arra a 16. héten menjen, ugyanoda mint holnap, ez kb december 8. és 10. között esedékes..." Mindezt, miközben éppen egy kezembenyomott papiros töltögettem. A végén mondom a nővérkének, ezeket írja már fel egy cetlire, mert máris elfelejtettem. Az AFP időpontra már nem emlékezett a monológja után . :)
Igazából a következő vizsgálatot várom már nagyon, mert akkor (már ha méltóztatik megmutogatni magát) kiderül, hogy fiúcska vagy lányka. Ez a kérdés azért bosszant annyira, mert minden köröttem levő ember ezt tippelgeti. Család ábszolúte lánypárti (nemigen volt férfi a háznál nálunk, ezért lesz nagy szemmeresztgetés ha kiderül, kukaca van). Az ismerősök 90%-a meg fiút tippel... mert hogy nem vagyok elég rosszul! No kérem, szerintem már láttunk erre a hiedelemre ellenpéldát.
Lehet fogadásokat kötni meg tippelgetni! :)

Zöld sárkány

Mirrmurr kölyke után elragadott az alkotási láz. Ötletek tömkelege ostromolja gondolataimat, és egyet sikerült is megvalósítani a mai napon. Ez a kézzel készített, kedves, színes sárkány nem marad nálunk, új gazdit fogok keresni neki, ajándék lesz. De tervezem testvérei elkészítését is, hogy minél több ember örömére lehessenek. Sajnos a kép nem a legjobb minőségű róla... (Anyaga: filc, a töltet filc és lencse.)

Elkészült

Múlt héten végre elkészült Mirrmurr kölyke. Maradék anyagokból, kicsit más technikával mint anyukája.

7+5! :)

Az orvos akit ajánlottak úgy tűnik elfoglalt, mert csak 2 héttel későbbre kaptam időpontot október 19-re. Na jó, 2 hét szöszölés... rengeteg idő! Főleg ha kíváncsi fajta az ember. Ennyi idő alatt rengeteg kérdés megfogalmazódik. Aztán amikor ott találom magam a rendelőben, semmi se jut eszembe, de tényleg. Annyit sikerült a dokival megbeszélni miközben önkívületi állapotban fülig érő szájjal bámultam az ultrahang képet, hogy 14mm a gyerök, dobog a szíve ezerrel, kb. 7hetes és 5napos, meg hogy mikor jövök legközelebb. Hát ez nem sok információ... Még a várható szülés időpontját is utólag, csak a képről olvastam le.

Pocakosodás?

Akkor a lényegről, :) aki kb. júniusban érkezik. A tervezés folyamata már évekkel ezelőtt megkezdődött, de a kiviteli terv éppen csak a harmadik hónapban járt. A dolog pontosan szeptember 25-én vált gyanússá, mikor a nyár utáni nyaralásunkból utaztunk éppen haza Horvátországból. Eltévedtünk az autópályán Zágráb környékén, és egy hatalmas kerülővel értünk haza, a visszamaradt 2 óra helyett 6 óra alatt. Erős görcsöket éreztem alhasi tájon, először az idegességre, majd a nemvártra gyanakodva, utúbbiban szinte meggyőződve. Aztán eltelt egy nap, meg kettő, és a gyengülő hasgörcsön kívül semmi. Ekkor már gyanút fogtam, s a következő napon, már azzal a meggyőződéssel keltem, hogy 'megkettőződött' a testem (mongol kifejezés a terhességre:) ). A 4. napon lepisilt teszt már bizonyosságot adott, már nem ketten, hanem hárman alkotunk családot!
Azután első örömhullám után elöntött a bizonytalanság. Ugyanis van jópár feladatunk ennek a babszemnek a megszületéséig. Első egy lakáscsere. Nem vágyunk nagy lakásra, megelégednénk egy nagy tágas szobával, de a jelenlegi a 17 négyzetméterével nem bír el három embert. Második párom munkahely cseréje. Nagyon klassz helyen dolgozik, de a probléma hasonló mint a lakásnál, három emberre kevéske volna. Harmadik pedig a diplomám megszerzése. No itt az egyetlen gond az időpontokkal van, ugyanis normális esetben az államvizsgát június közepén tartják. Ez nekem elég késő, mivel vagy akkor szülök, vagy egy pár hetes bébivel kell bemennem, és ez sem túl kecsegtető. Marad az előrehozatott államvizsga, ennek kivitelezéséhez pedig lassan ideje hozzákezdenem. Elég vicces lenne két tétel között hívni a mentőket! :D

Honvágy

Miután majd' 3 hónapot voltam egy éve Mongóliában, azóta folyamatos honvágyam volt. Vissza, Oda. A második otthonommá vált, a részemmé, a hétköznapjaimmá. Igaz, időnknek csak töredékét töltöttük jurákban, mégis rengeteg emlék fűződik hozzájuk is: illatok, ízek, fények, no és nem utolsó sorban hőmérséklet. Ugyanis már igencsak mínusz fokok jártak akkortájt.
Hogyan csempészhetünk akkor itt Magyarországon egy kis Mongóliát életünkbe? Itt a recept: vegyünk jurtát! Erre az eseményre nálunk nyár elején került sok. Igazából az egész pusztán elhatározás kérdése. Azt, hogy döntésünket nem bánjuk meg, a jurtában eltöltött esték garantálják: nyáron tűzgyújtás a jurta előtt, télen bent a dobkályhában. Azért a figyelmet felhívnám arra, hogy ha nem egy lakóház közvetlen közelében állítjuk fel, akkor igenis kell egy kis nomád szemlélet hozzá. (A képen látható, hogy a berendezés szegényes, egyáltalán nem autentikus, de a jurta kerítetlen üres telken áll, nem vállalkoztunk benne értékek elhelyezésére. Amolyan hétvégi "ház". :))
Néhány támpont Magyarországi jurtaállításhoz:

• Mindenképpen kell egy alap a jurta alá, legyen az egy vastag mezőgazdasági fólia, beton, vagy fa. A falak ugyanis felszívhatják a talaj nedvességét, tehát hamarabb tönkremegy. Hogy ezt még inkább elkerüljük, fessük át penész-gátló fafestékkel legalább az alsó részeit.
• Mongóliában a jurta külső rétege egyszerű fehér vászon, de náluk a kevés csapadék miatt ez nem okoz problémát. Lehet hozzá külön rendelni egy (állítólag) vízhatlan szintén fehér fene tudja milyen vastag vászonból készülő plusz borítást. Na magyar viszonylatokat nézve ez sem ér semmit. Nyár elején minden eső után a program a jurta víztelenítése volt... Ez rengeteg bosszúság persze. Aztán fogtunk egy nagy fóliát, és egyszerűen a nemez és a felső fedő réteg közé helyeztük, kivágva rajta a tetőgyűrű nyílását. A falakra oldalról kb 25-30cm hosszúságban lógattuk le, hogy azért ott elég levegős lehessen.
  
• A teljes vízzáráshoz már csak egy dolog szükséges: a tetőnyílást lefedő nemez szigetelése. Szintén egyszerű: egy paplanhuzatba varrt lépésálló festőfólia. Nagy esőben megoldhatatlan hogy a mongol hagyományokhoz ragaszkodjunk, ti. sose zárjuk le a tetőnyílást. Így némi módosítással már készen áll a jurtánk a mi éghajlatunkra is. :)

Elmacskásodás

Ez a családomra vonatkozik. Kezdtük kicsi koromban egy fekete kóbor fiúcicával: Vászjka. (Közkedvelt kandúr név orosz köznyelvben.) Őt a nővérem hozta haza, egy környékbeli erdei séta után. Egy elhagyottnak tűnt kis bódénál nyivákolt, s a kerítés alatt lyukat ásva lett kimenekítve onnan. Mondani se kell, tele bolhával... Anyukám s nővérem esti "programja" lett a macskafürdetés, s a sok karmolás után a kórházi tetanusz injekció is.
Következő cicánkat Vászjka halála után kapta az állatorvostól édesanyám. Egy "maszatos" fekete-fehér keverék cicát. Zizi április 1. születésű, és egy igazi nagydarab, puha lakásban tartott lánymacsek lett belőle.
Mikor ő két éves lett, anyu barátnőjénél félperzsák születtek, s addig jártunk cicasimogatóba, míg egy nap Nafnaf hazaköltözött velünk. Szürke, hosszú szőrmével (minden szépségével és vedlős hátrányával), de szerencsére nem tipikus perzsa malac orral. Tipikus szőke hercegnőként viseli magát, azóta is.
Nővérem elköltözött. Macska nem ment vele, de egy horvát nyaralás során megmentett egy törött lábú kiscicát... Hazacsempészte, meggyógyíttatta, azóta Lilu nővérremmel költözött Ausztriába, majd Svájcba, majd vissza Magyarországra. Szép, izmos, fél kerti - fél lakásbeli dacos párduc.
Odahaza Zizi és Nafnaf békésen éldegéltek kettesben majd' 10 éven át, egész addig, amíg édesanyám egy bolgár munka után haza nem hozta Murrkát. (Ez a Vászjka fiú cica név lány párja.) Ő egy dugóban ácsorgó kocsisorok között futkározott, mikor anyu észrevette, s megijedvén hogy elütik az autók, kiszállt, s elfogta szegény pár hetes párát. A szállodában lakott vele, majd miután a szállodatulaj gondjaira bízta, meggondolta magát, állatorvosnál chipet a nyakába, útlevelet neki, s fel a repülőre. Idehaza fogadtatása nem volt szívélyes, Zizi nem kedvelte az új kis betolakodót... Csakhogy azóta Murrka megnőtt, és életerős fiatal vadmacska lett. (Tényleg a legvadabb minden általam látott házimacska közül.) Sajnos nem rest időnként megmutatni , hogy ő most a legerősebb a házban. Vége a nyugodt öreg macskaéletnek.
Szóval így történt röviden a családunk elmacskásodása.
(A képen Zizi és Murrka)

Mirr-murrról

Mirr-murr az első filcből készült kedves lila cica útitársunk, aki bárhova megyünk jön velünk, s boldogít. Egyébként babzsák-golyó töltettel, zsugorka szemekkel, sok szeretettel készítve :). Nevét egy kedves barátnémtől kapta tavaszi születése után, a várpalotai műv.központ színháztermében. Terveztünk neki egy párt, illetve kiscicákat, ezek azóta folyamatban...