Mai program: vérvétel, első találka a védőnővel, fogorvos.

Vérvétel.
Mióta pocakomban baba van, nem keltem 9-10 óránál korábban, de leginkább 11 előtt nem másztam ki az ágyból. Álomkór. A vérvétel 7 és 8 között tőlünk legalább fél órányira, párom elkísér, de utána dolgozóba megy, úgyhogy lehető legkorábbra mentünk. Ez 6 órai kelést jelent. Egyenlő a katasztrófával. Felkelni sikerült, előző este elmosott pestos üvegbe pisit céloz, felöltözik és indul.Enni úgyse lehet előtte. Tömegközlekedéssel akartunk menni eredetileg, de mivel meglehetősen ájulós vagyok vérvételnél, mostanában meg még reggeli nélkül is, úgyhogy kocsival mentünk. Ez a visszafele úton igen jó döntésnek bizonyult, ugyanis mostanság ha kicsit több vizet iszok, vagy éppen éhgyomorra iszom azonnal kijön. :( Pont a víz. Nem nagyon értem. Szóljon, ha valakinek már volt ilyen.
Odaértünk a laborba 7:05-re, de így is én már csak a 12. lettem a sorban, tehát várás. Szólítanak, papírokkal be, persze hogy az én papírjaimmal töltötték a legtöbb időt, jól feltartottam emiatt a sort, biztos örültek nekem a többiek. Kaptam két fiolát. Kérdezem: pisit hova rakjam? Vissza: Milyen pisit, az nem kell.... Nekem azt mondták kell. Várakozás, tanakodás a nővérkék között, (közben már jönne a következő csaj a beutalójával), várjon felcímkézzük a pisit, mégis kell. Aztán kedvesen kaptam még két fiolát az előzők mellé. Lehet hogy azért, mert kötözködtem?? :D A jó az egészben, hogy az ájulást most megúsztam.

Védőnő.
Elvileg velük a 12. hét előtt kell megíratni a kiskönyvet, mert nem járnak a támogatások. Találkoztam volna én vele, felhívtam 4 hete, hogy az ő körzetéhez tartozom, talákozzunk. Mondta, hogy most két hétig nem lesz, úgyhogy akkor utána pénteken. Ok. Vártam 3 hetet. Előtte való nap ír egy sms-t, hogy beteg. Hívjam következő héten. Ok, hívtam, de már csak a 12 heti ultrahang utánra tudtunk találkát megbeszélni. Amúgy szimpatikus volt már telefonban is. A védőnői szolgálat pedig igazán kellemes helynek bizonyult. Igazából jót beszélgettünk. És megvan a kiskönyvem is végre.

Fogorvos.
Rohantam egyik helyről a másikra, mégis sikerült kicsit késnem. A védőnő kérte, hogy pecsételtessek a fogorvossal a kiskönyvbe. Azt még nem írtam, hogy fogszabályozóm van. (Elvileg februárban már lekerül.) Eddig nem is mondtam a dokimnak hogy babát várok. Belépve kedvesen mondtam, hogy a rendelésre hozandó kiskártyám elfelejtettem, de van nálam valami, amibe szeretnék pecsétet kérni... Aztán elétettem, ámulat, csodálkozás, morgás. Viccelődés: Ez nem a nővéredé?? Aztán újra morgás, hogy mért épp a végén, mert így nem lehet röntgent csinálni... De ez éppen így alakult. Én sem örültem, hogy ő nem örül...

Doki, újra

Igen hamar eljött a 12. heti ultrahang ideje (érdekes, másnak általában lassan telik:D ). 2 nappal a vizsgálat előtt még azon aggódtam, hogy lehet hogy túl korai az időpont, és nem töltöttük még be a kerek 12-t, de a doki méretek alapján legalább egy héttel idősebbnek tippeli, egész pontosan 12+6-nak. Már igazán nagy, ülőmagassága 5,9 cm! És mindene megvan, aminek meg kell lennie! :D Ezt igen bőszen és részletesen magyarázta a barátnőmnek, aki kísérőm lett ez alkalommal.
Barátnő: -Ahha... az ott a lába!
Doki: -Neem, neem! Az a keze!
Barátnő: -Akkor is olyan mint egy láb...
Doki: -Nem! Az ott az egyik keze, s itt a másik. És itt van a lába, a hasa, gerince...
Barátnő enyhén zavart tekintettel: -Ahham.... :s
Ezután kaptam egy olyan információ-záport, hogy a fülem alig bírta követni, nemhogy az agyam. :s "Ma akkor nincs downos vérvétel, holnap reggel 7-8 között a pultnál bejelentkezik, a hátsó szobában leveszik a vért downra és az általános kiskönyvhöz is szükséges labor is meglesz, vizeletet vigyen magával, legközelebb az januárban lesz orvosi vizit, időpontért .... ezen a számon hívjon, és odaadom a beutalót az AFP vérvételre, arra a 16. héten menjen, ugyanoda mint holnap, ez kb december 8. és 10. között esedékes..." Mindezt, miközben éppen egy kezembenyomott papiros töltögettem. A végén mondom a nővérkének, ezeket írja már fel egy cetlire, mert máris elfelejtettem. Az AFP időpontra már nem emlékezett a monológja után . :)
Igazából a következő vizsgálatot várom már nagyon, mert akkor (már ha méltóztatik megmutogatni magát) kiderül, hogy fiúcska vagy lányka. Ez a kérdés azért bosszant annyira, mert minden köröttem levő ember ezt tippelgeti. Család ábszolúte lánypárti (nemigen volt férfi a háznál nálunk, ezért lesz nagy szemmeresztgetés ha kiderül, kukaca van). Az ismerősök 90%-a meg fiút tippel... mert hogy nem vagyok elég rosszul! No kérem, szerintem már láttunk erre a hiedelemre ellenpéldát.
Lehet fogadásokat kötni meg tippelgetni! :)

Zöld sárkány

Mirrmurr kölyke után elragadott az alkotási láz. Ötletek tömkelege ostromolja gondolataimat, és egyet sikerült is megvalósítani a mai napon. Ez a kézzel készített, kedves, színes sárkány nem marad nálunk, új gazdit fogok keresni neki, ajándék lesz. De tervezem testvérei elkészítését is, hogy minél több ember örömére lehessenek. Sajnos a kép nem a legjobb minőségű róla... (Anyaga: filc, a töltet filc és lencse.)

Elkészült

Múlt héten végre elkészült Mirrmurr kölyke. Maradék anyagokból, kicsit más technikával mint anyukája.

7+5! :)

Az orvos akit ajánlottak úgy tűnik elfoglalt, mert csak 2 héttel későbbre kaptam időpontot október 19-re. Na jó, 2 hét szöszölés... rengeteg idő! Főleg ha kíváncsi fajta az ember. Ennyi idő alatt rengeteg kérdés megfogalmazódik. Aztán amikor ott találom magam a rendelőben, semmi se jut eszembe, de tényleg. Annyit sikerült a dokival megbeszélni miközben önkívületi állapotban fülig érő szájjal bámultam az ultrahang képet, hogy 14mm a gyerök, dobog a szíve ezerrel, kb. 7hetes és 5napos, meg hogy mikor jövök legközelebb. Hát ez nem sok információ... Még a várható szülés időpontját is utólag, csak a képről olvastam le.

Pocakosodás?

Akkor a lényegről, :) aki kb. júniusban érkezik. A tervezés folyamata már évekkel ezelőtt megkezdődött, de a kiviteli terv éppen csak a harmadik hónapban járt. A dolog pontosan szeptember 25-én vált gyanússá, mikor a nyár utáni nyaralásunkból utaztunk éppen haza Horvátországból. Eltévedtünk az autópályán Zágráb környékén, és egy hatalmas kerülővel értünk haza, a visszamaradt 2 óra helyett 6 óra alatt. Erős görcsöket éreztem alhasi tájon, először az idegességre, majd a nemvártra gyanakodva, utúbbiban szinte meggyőződve. Aztán eltelt egy nap, meg kettő, és a gyengülő hasgörcsön kívül semmi. Ekkor már gyanút fogtam, s a következő napon, már azzal a meggyőződéssel keltem, hogy 'megkettőződött' a testem (mongol kifejezés a terhességre:) ). A 4. napon lepisilt teszt már bizonyosságot adott, már nem ketten, hanem hárman alkotunk családot!
Azután első örömhullám után elöntött a bizonytalanság. Ugyanis van jópár feladatunk ennek a babszemnek a megszületéséig. Első egy lakáscsere. Nem vágyunk nagy lakásra, megelégednénk egy nagy tágas szobával, de a jelenlegi a 17 négyzetméterével nem bír el három embert. Második párom munkahely cseréje. Nagyon klassz helyen dolgozik, de a probléma hasonló mint a lakásnál, három emberre kevéske volna. Harmadik pedig a diplomám megszerzése. No itt az egyetlen gond az időpontokkal van, ugyanis normális esetben az államvizsgát június közepén tartják. Ez nekem elég késő, mivel vagy akkor szülök, vagy egy pár hetes bébivel kell bemennem, és ez sem túl kecsegtető. Marad az előrehozatott államvizsga, ennek kivitelezéséhez pedig lassan ideje hozzákezdenem. Elég vicces lenne két tétel között hívni a mentőket! :D

Honvágy

Miután majd' 3 hónapot voltam egy éve Mongóliában, azóta folyamatos honvágyam volt. Vissza, Oda. A második otthonommá vált, a részemmé, a hétköznapjaimmá. Igaz, időnknek csak töredékét töltöttük jurákban, mégis rengeteg emlék fűződik hozzájuk is: illatok, ízek, fények, no és nem utolsó sorban hőmérséklet. Ugyanis már igencsak mínusz fokok jártak akkortájt.
Hogyan csempészhetünk akkor itt Magyarországon egy kis Mongóliát életünkbe? Itt a recept: vegyünk jurtát! Erre az eseményre nálunk nyár elején került sok. Igazából az egész pusztán elhatározás kérdése. Azt, hogy döntésünket nem bánjuk meg, a jurtában eltöltött esték garantálják: nyáron tűzgyújtás a jurta előtt, télen bent a dobkályhában. Azért a figyelmet felhívnám arra, hogy ha nem egy lakóház közvetlen közelében állítjuk fel, akkor igenis kell egy kis nomád szemlélet hozzá. (A képen látható, hogy a berendezés szegényes, egyáltalán nem autentikus, de a jurta kerítetlen üres telken áll, nem vállalkoztunk benne értékek elhelyezésére. Amolyan hétvégi "ház". :))
Néhány támpont Magyarországi jurtaállításhoz:

• Mindenképpen kell egy alap a jurta alá, legyen az egy vastag mezőgazdasági fólia, beton, vagy fa. A falak ugyanis felszívhatják a talaj nedvességét, tehát hamarabb tönkremegy. Hogy ezt még inkább elkerüljük, fessük át penész-gátló fafestékkel legalább az alsó részeit.
• Mongóliában a jurta külső rétege egyszerű fehér vászon, de náluk a kevés csapadék miatt ez nem okoz problémát. Lehet hozzá külön rendelni egy (állítólag) vízhatlan szintén fehér fene tudja milyen vastag vászonból készülő plusz borítást. Na magyar viszonylatokat nézve ez sem ér semmit. Nyár elején minden eső után a program a jurta víztelenítése volt... Ez rengeteg bosszúság persze. Aztán fogtunk egy nagy fóliát, és egyszerűen a nemez és a felső fedő réteg közé helyeztük, kivágva rajta a tetőgyűrű nyílását. A falakra oldalról kb 25-30cm hosszúságban lógattuk le, hogy azért ott elég levegős lehessen.
  
• A teljes vízzáráshoz már csak egy dolog szükséges: a tetőnyílást lefedő nemez szigetelése. Szintén egyszerű: egy paplanhuzatba varrt lépésálló festőfólia. Nagy esőben megoldhatatlan hogy a mongol hagyományokhoz ragaszkodjunk, ti. sose zárjuk le a tetőnyílást. Így némi módosítással már készen áll a jurtánk a mi éghajlatunkra is. :)