2010. január 31.

Ármin

Régen nem írtam, pedig történések folyamatosan vannak. Például megvan Pocakmocorgónk neve: Ármin :). Mióta megtudtuk a nemét így is szólítjuk. Remélem - mivel nem túl gyakori név - nem sok embernek van akár pozitív, akár negatív tapasztalata ilyen nevű emberrel, így a mi Árminunk majd maga alakíthatja ki a név töltését :). Mi magunk is tiszta lappal indultunk...

2010. január 12.

Kukis!



Tegnapi ultrahangos vizit során megállapíttatott, hogy kis kukis a pocaklakó! :) Utána meg is vétetett néhány első ruhácska.
Hazudnék, ha azt mondanám nem lepett meg, kérdések tömkelege rohangál a fejemben most. A mi családunkban nem nagyon volt férfi/fiú, és kissé úgy érzem fogalmam sincs róluk. Azt hiszem szükségem lesz extra segítségre fiús anyukáktól! :)

2010. január 8.

Bandázs


Tegnap este végre megszállt az alkothatnék. Már régóta tartogattam két pamut anyagot, hogy bandázst fabrikáljak belőlük. Most kész vannak.

2010. január 6.

Fogszabi


Tegnap voltam a fogorvosomnál, és mivel elég szűk szavú ember (magától sose mondana semmit :) ) megkérdeztem, körülbelül még meddig viselhetem ezt a fémszerkezetet. Ééés azt mondotta vala, hogy Valentin napra akár le is kerülhet! Maximum február végéig leszek már csak fogszabis. Volt ám nagy öröm, meg bánat is, mert már annyira hozzám nőtt. És a szó fizikai értelmén kívül is: merthogy hiányozni fog! Hiszen már lassan egy éve velem van. Emlékét majd valahogy meg kell őrizni. Lehet, hogy valami ékszerbe belekomponálom a breketteket! ;) Jajj, és még egy nagy hír: egyik barátném is nemsokára gyarapítja a felnőtt fogszabisok népes táborát. Gratuláció neki az elhatározáshoz!!! :)

2010. január 4.

Mocorgósdi


Még nem is írtam, de múlt héten elkezdtem érezni Bab mocorgását a pocimban! :) Egyik nap (kb. 18. hét) arra lettem figyelmes, hogy egy kicsi púpocska van a jobb oldalamon. Másnapra kisimult. Majd estére újra "nőtt egy púpom" középen, majd lassan átvándorolt a jobb oldalamra. Következő napon (akkor már nagyon figyeltem, mi folyik odabent :) ) már megéreztem az apró rugdosásokat. Mintha valaki belülről pöckölgetne. Párom kezét a hasamra téve ő is érezte már. Csak feküdtünk a kanapén elnyúlva, gyönyörködve ebben a varázslatban. Fantasztikusan felemelő érezni, ahogy mocorog, vándorol, kalimpál... azóta folyamatosan lesem, hogy mikor jelez nekünk.