Már régóta akartam írni, de a lustaság nem engedte.
Egyrészt akartam írni, hogy Ármin visszajelel! Először a mongol lovat mutatta, majd a pillangót, aztán a halat. Ma úgy látom alakul a még is. A legjobb, hogy mindezt orosz szavakra teszi. :) Aztán már.vagy két hete összerakja a montessori tornyot. A mozgása fantasztikusan ügyes, ma a kanapén ugrálva gurgulázott magának. Felmászik szinte bárhová, és a legaranyosabb mikor elfekszik és megpihen valahol. Nagyon szociális, úgy veszem észre egyre kevésbé kellek neki állandóan. Lassan talán rá merném bízni például a nővéremre. :)
A másik dolog ami miatt még akartam írni, az pedig a sok változás. Olyan mintha újrakezdenénk kicsit mindent. Tisztulunk, letesszük a felesleges dolgainkat. Néhány esemény mellett jött a hír, hogy el kell költöznünk albérletünkből. Másnap találtunk is egy szimpatikus lakást, amit a hétvége folyamán kibéreltek. Mikor a költözésről hírt kaptunk, utána kaptam egy hívást nagymamámtól, hogy jobban is érezetné magát. Mindeközben pedig meghirdettük eladásra a jurtánkat... Egyre gyorsabban forgunk a spirálban, olyan az egész, mint egy víznyelő. Sodor körbe, egyre mélyebbre, majd elragad a mélybe. De aztán a túloldalon felbukkanunk, s egy új élet kezdődik majd...
