Új tapasztalások

A héten két új tapasztalásom volt. Mindkettő érzelmekkel, érzelemkinyilvánítással és befogadással kapcsolatos.
Az első Árminnal, hétfő délelőtt. Reggel későn keltünk, futva indultunk a városba egy találkozóra. 20perc busz, pár lépésnyi szabadidő szigorú hagyd békénekkel, majd 30perc villamos-busz úrja. Útközben felvetődött a játszótér, de közben nem voltunk elég melegen öltözve, és cserepelenkát sem vittem. Vívódás, haza-játszó-haza-játszó... leszálltunk a buszról, az erdőben még mindig ugyanezzel küzdve. Majd Ármin elkezdi mondogatni hogy haza, közben megfogja a kezem és a játszótér irányába húz. Éreztem hogy nem lesz jó ez így. Mire végiggondoltam már el is kezdett sírni. De egészen más volt mint amit eddig "hisztinek" neveztem. Teljesen éreztem és átéreztem a tehetetlenségét, azt hiszem sikerült megértenem. Leguggoltam mellé, de nem kezdtem vigasztalni, csak meghallgattam. Talán a természetközelség, talán a kevés kívülálló, nem tudom minek köszönhettem ezt most. De nagyszerű és felemelő érzés volt. Ő sírt, én pedig tényleg meghallottam.
A második pedig tegnap este a támogató csoportunkban. A dolog hasonló, szintén a meghallgatásról szól. Egymás közös meghallgatásáról. Ez egy fantasztikus, mély és erős élmény. Átérezni és megérteni a másikat anélkül, hogy megpróbálnánk "vigasztalni", támogatjuk egymást. Hihetetlen. Talán végre sikerül nyitnom...
Ami ezután történt az pedig csak egy plusz. Hazafele menet felhívtam a páromat, hogy még rendben vannak-e Árminnal. (Még sose voltam el ilyen későig otthonról, fél 8-ra értem haza.) És hallottam a telefonban hogy Ármin sír, Laci hangjából pedig sértettséget véltem hallani. És ezután hazaúton végig ezen rágtam magam, hogy sír a gyerekem a párom ideges rám, és talán nem kellene eljárnom ennyi időre (két óra hossz a csoportidő). Mélyen lelkiismeret furdalásom volt mindkettőjük miatt. A fene megevett a 20perces buszút alatt, majdnem sírtam. Leszállva a buszról roham léptekben mentem a házig, és közben hallgattam, hogy hallom-e Ármin sírását. Nem hallottam. Majd belépve a lakásba láttam, hogy ott állnak kettesben a konyhaasztalnál és főznek. :) Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy Laci sem volt haragos, egyszerűen félreértettem...

Ősz lett

Érezni jóideje a levegő illatán. A napnak még van ereje, de az árnyék már hűvös. Ma még mezítláb sétáltunk a réten, remek đolog! :) Aztán mire Ármin ismét közvetlenül léphet a Földre, két éves lesz. De ne siessünk. Remek a napsütésben melegedni, játszani, mozogni. Merthogy újra mozgok! És egy nagy terv készülődik! Úgy legyen!