26!

Egyre növekvő Ármin a pocakban, és egy szép nyaklánc a pocakon. :)

Lufi

Apa meg a naagy lufi :). Egyébként 24. hét körül...

Cukorterhelés

Igazából a cím kicsit félrevezető. Annyiban kötődik csak ez a bejegyzés oda, hogy ma reggel voltam cukorterhelésen, és ottani élményt írok le.
Szóval a két vérvétel közti egy órás várakozás idejére leültünk a labortól kicsit távolabb, egy nőgyógyászati rendelő ajtajától nem messze. Sok nő várt oda, főként középkorúak. Aztán megjelent egy fiatal (22-25??) párocska, ugyanoda vártak. Nem volt feszültség, csevegtek mindenféle hétköznapi aprócska dologról. A rendelő ajtajának nyitogatása közben kiderült, hogy ott épp nőgyógyászati kisműtéteket csinálnak. Egyik páciens váltja a másikat, majd sor kerül a kedélyesen beszélgető fiatal párocska lánytagjára. Picit már elgondolkodtató, hogy ennyi idősen vajon mi dolga kisműtéten az embernek. Próbáltam naivan elhessegetni a gondolatot, hogy esetleg csak nem... még leírni is rossz... szóval esetleg abortusz. A doki goromba volt a lánnyal, lány bemegy, 10perc, jön kifele egy kupac papírral, sántikálva, nyöszörögve, húzza kicsit a jobb lábát, folyamatos halk panaszkodás a fiúnak. A fiúnak, aki pedig a telefonján valami valószínűleg borzalmasan fontos, abbahagyhatatlan java játékot játszik éppen, mert még csak rá sem néz a lányra, de még egy "hümm" sem hagyja el a száját! Lány: a doki azt mondta csak egy bolhacsípés... a fenéket, mintha kést forgattak volna bennem... . Kezében a kupac papír valószínűleg a formanyomtatvány, amiben beleegyezik, vagy lemond... nem tudom hogy mi lehet erre a pontos szófordulat. Sziszegve töltögeti. Néhány mondatából valószínűvé vált, hogy most kapta meg az érzéstelenítőinjekciót a "durva, goromba" doktorbácsitól. A beavatkozás csak a formanyomtatványok kitöltése után következik... Ezután ideje volt már visszamennünk a laborhoz. De a fiatal párocska úgy ült ott, mint aki csak közömbösen befutott a boltba kenyérért, vagy "elintézni valamit" a bankba... számomra furcsán érzéketlen.

Mi ez?

Még nem árulom el, hogy ez a kicsi képecske miért is készült :). A szereplők talán érthetőek komment nélkül is.

Napjaink

Hihetetlen, hogy egy ilyen pici, pocakban lakó fiúcskának is mennyire különböznek a napjai. Van mikor 1-2 napig aktívabb, szinte egész nap meg sem áll, bökdös és bújik. Aztán meg napokig csak álmatagon esténként és reggelenként jelentkezik, hogy azért itt vagyok ám. Sokszor csak nyújtózkodik, hatalmas puklit kerekítve a jobb oldalamon. És mindig a jobb oldalon... :). Van, mikor társaságban csak hallgat, és van akinek a társaságában mocorgolódni kezd. Esténként, ha egyik oldalamról a másikra fordulok, ő is helyezkedik egyet odabent. Nagyszerű élmény... :)