2011. január 25.

Döbbenet!

Sertepertélt a kábelek között, odamentem, kivettem a kezéből, és mondtam hogy: Nem. Erre ő: De! -totál döbbenet, refléxből mondtam megint: Nem! Ő meg: De! : Aztán még egyszer ugyanez... És huncutul, mégis nagyon mély értelemmel, jelenléttel néz a szemembe, és somolyog... Kész vagyok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése