Timur születése

Most érkezett a gondolat, hogy leírjam Timur születésének történetét. Elég homályos már sajnos a képem, biztosan utólag is többször bele kell javítsak, és első nekirugaszkodásra az időrendi sorrend is lehet hogy keveredik. Illetve hátra van még a bábáinkkal a szülés utáni beszélgetés, így a külső szemlélők tapasztalata hiányzik egyelőre. 2013 szeptember 23. hajnalában ébredek többször, gyanúsan rendszeresen keményedik a pocakom. Nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy ez már AZ lehet, így aludni sem tudok, félig ülve fekszek, nézegetem az órát (körülbelül 2óra múlt) minden kontrakciónál, és kijárkálok néha a fürdőszobába. Felébred Laci is, elmondom neki a sejtésem. Hétfő van, munkanap, de abban maradunk, hogy hajnalhasadtakor meglátjuk lesz-e valami a dologból, vagy elmenjen dolgozni. Ő visszaalszik, én nézegetem az órát, körülbelül 7percenként érkezik egy hullám. Közben talán bóbiskolok, de ahogy virrad, egyre kevésbé tudok már pihenni, éber vagyok, figyelek. 6 órakor megbeszéljük, hogy még várunk, mert azóta ugyanúgy keményedik a pocakom, de nem erősödik, talán kicsit sűrűsödik csak. Járkálgatok a szobában, pakolok. Baba holmit készítek elő, és minden más helyén-nem-valót a helyére rakok. 8 óra körül már egész sűrű, 3-4 perces rendszeres hullámok érkeznek, megállok, lélegzek, leülök, nem mozdulok, elengedek. Aztán járkálok tovább. Jól esik hogy nem csak úgy 'várakozok'. Az oltáron illóolajat kezdek párologtatni, az utóbbi időben megveszek az erős mentás-kámforos-tömjénes illatokért. Úgy döntök írok a bábának egy üzenetet, hogy talán... Nem sokára felhív. Beszélgetünk, türelmesen megvárja míg elcsendesedek a hullámoknál. Kiderül, hogy egy másik (távoli ismerős) babája is a mai napot készül választani a világrajöveteléhez, így valamelyikünkhöz helyettes bába fog érkezni. (Mellékesen jegyezném meg, hogy amikor az információs héten találkoztam ezzel az anyukával, első pillantásra úgy éreztem, hogy ugyanakkor fognak a babáink elindulni. Pedig a terminusaink között elviekben 2-3hét volt.) Nekem van egy határozott kérésem, hogy bizonyos személyt nem szeretnék a szülésem körül, vele nem menne a maga útján a dolog, nem passzolunk. De egyébként nem zaklat fel a hír, hogy talán egy ezidáig ismeretlen segítő érkezik majd hozzánk. Ez a baba akkor is ki fog bújni, ha egyedül vagyok is. Kapok reggelit. Bundás kenyeret szerettem volna. De nem ízlik, túl sós, talán aki készítette (hát természetesen a párom), túl izgatott volt. Pár harapást eszek csak. Aztán lemegyek a konyhába főzni egy erős menta teát. Meg-megállok, támaszkodok a konyhapultba, az asztalba, elcsendesedek. A köztes időkben pedig a társainkkal, a ház lakóival beszélgetek, de szűkszavúan. Egyedül jó lenni, hát felmegyek a szobánkba mikor elkészülök a teával. Viszem az egész kancsót. Menta tea mentolos szőlőcukorral. Már egy ideje ugyanúgy vagyok, lefekszem az ágyra. Ritkulnak a hullámok, de sokkal erősebbek. A testem teszi a dolgát, de az agyamat elbizonytalanítja hogy több mint 10 percesekké növekednek az időközök. Beszélek a bábával, azt mondja második szülésnél sokkal szeszélyesebb lehet a test mint az elsőnél, az is lehet hogy még nem indul el ez a baba. Meglepődök, aztán dacos leszek hogy tényleg lehet ilyen?? Nem nézem az órám. Fekszek az ágyon, és elalszom. De mindig ébredek mikor érkezik egy hullám, eláraszt, sóhajtok, belemarkolok a matracba. Mert fáj. Az előző szülés NEM fájt. Ezt el kell ismernem hogy most ismeretlen az érzés. Aztán újra elragad az álom. Délután ébredek fel teljesen, 'pihentem' két órát! Beszélek a bábával, azt mondja indul a másik szüléshez. Felkelek, mert az a sejtés fogott el, hogy a fekvéstől lassulhatott a folyamat. Amint járkálni kezdek, azonnal újra 3 percesekké sűrűsödnek. És a mosdóba kell mennem. Mindig. Erős nyomás inger kerülget. Hamarosan újra hívom a bábát, hogy szóljon valakinek hogy induljon el hozzánk MOST! (Merthogy Budapest határától fél órára lakunk.) Indul hamarosan egy másik bába, de még idő mire elér hozzánk. Én folyamatosan ingázok a szobánk és a fürdő között, feszít az inger. Ideje az földszinti fürdőszobába költöznöm, ott van a sarokkád. Lemegyek, nem emlékszem hogy találkozok-e közben valakivel, az biztos hogy teljesen magamban vagyok, már valahol mélyen. Laci kísér, már engedi a vizet a kádba. Levetkőzöm. Beülök a meleg vízbe, de nem esik jól. Hát rövidesen kiszállok, és a toalettre költözök, kényelmes rajta üldögélni. Néha felállok, aztán újra leülök. Nyomás ingert érzek, és türelmetlen vagyok. Hol van valaki? Valaki aki meg tudná mondani mi történik? Mikor érkezik? Én már nem bírok telefonálni, Lacit unszolom hogy hívja a bábát, hol van? Merre jár? Mikor jön? Már úton, hamarosan itt lesz, ez a válasz. És hogy próbáljak inkább felállni. Nem megy egyszerűen a kérés teljesítése. De aztán rászánom magam. A mosdóra támaszkodom, a tükör előtt állok. Lépkedek néha, egyik lábamról a másikra. És egyszer csak egy hullám kellős közepén látom a tükörbe hogy belép valaki. A bába. Látom, de nem tudok már reagálni. Ő türelmesen vár, nézi hogy vagyok. Visszamegyek a kádba és nagyon szeretném tudni hol tartunk, minden kontrakciónál erősen nyomok, mert ezt kívánja a testem. Türelmetlen vagyok. Már csak egy perem maradt a méhszájból, javaslatot kapok a helyzetváltoztatásra. Eddig félig térdeltem a kádban, a szélére támaszkodva, most azonnal 'engedelmeskedek', félig ülve helyezkedek el. Jobban fáj, kortyolom a menta teát. Laci elmegy, hogy megkeresse az érkező testvér ajándékát Árminnak. Nem tudja hol van, próbálom magyarázni kicsit, de nem érti, vagy nem tudja épp érteni. A zuhanyból most folyik a víz, a bába locsolná a pocakomra vizet, de én elveszem tőle a zuhanyrózsát, nem tudom elviselni hogy közel legyen bárki. Felajánlja hogy masszíroz, de nem tudom elviselni senkinek az érintését. Egyedül szeretek lenni. Néhány fekvő kontrakció után eltűnik a perem, jöhet a babám! Újra feltérdelek, a kád szélébe kapaszkodok, pukkan a burok, folyik a víz. Elindult, most már egészen biztosan elindult! Egy-két nyomás után érkezik a feje! Gyorsan jött... a feje a víz alatt, de már venné a levegőt, azt mondja a bába, próbáljam a víz fölött tartani ha tudom. Persze hogy tudom, mindent tudok már! Térdelésből hátrahajolok, a saját bokámon támaszkodom hídban hátrafelé. Ebben a pózban érkezik meg a világra! Hihetetlen, itt van, kibújt! És van haja! És pici nyekergő hangja! Kicsi babám, ölelem, nézegetem, milyen gyönyörű! Kapunk törölközőt, a kádban ülünk. Laci a hangocskákra jön be a fürdőszobába, lemaradt Timur kibújásáról, nem is sejtette hogy ilyen hamar bújik majd ki... Behívja Ármint is. Ő odajön, nézi az új jövevényt, majd a kád mellett levő játékokat kezdi a kádba pakolni, hogy ezt Timurnak adja! Egy gumi béka is érkezik a mellkasomra. Mind-mind az ő játéka lehet. A köldökzsinórt már Laci vágja el. A méhlepény megszületése után (ami egészen más mint anno az első kórházi szülésnél volt...)még a kádban lezuhanyzom, aztán felmegyünk a szobánkba. Lefekszünk a frissen vetett ágyba (máig nem tudom ki ágyazott meg akkor). Timur felöltöztetve az első kis ruhájába. Ez volt Árminon is az első. Az egyik sapka amit varrtam neki, kicsi lett a fejére, így a nagyobbat kapja. Beszélgetünk a bábákkal. Merthogy időközben megérkezik az eredetileg választott bábánk is. Jókedvűen beszélgetünk, olyan csendes, nyugodt minden és mindenki. Nézegetem az új jövevényt, akit már nagyon vártam, kíváncsi voltam ki Ő, s most mellettem szuszog. Jó itt!